Soha többet szocimotor!

Ezeknek a múlt századi gépeknek a romantikáját leginkább az tudja átélni, aki újkorukban is hajtotta őket. Egy olyan fiatalnak, mint nekem, bizonyos esetben csak egy dolgot jelenthet: kompromisszumus szopórollert.

Bár be kell vallanom, nem így kezdődött ez a se veled, se nélküled kapcsolat, amit az öregasszonnyal ápoltam. Mármint, most itt a 250-es ETZ-m az öregasszony, nem a szomszédnéni, az bebaszna.

Rajongtam érte, imádtam, volt lelkesedés. Igaz, javarészt azokban a hónapokban, mikor még se jogsim nem volt, se jó idő nem volt, de hát most Istenem, kellően nagy a birtok tanyán ahhoz, hogy a kétütemű szerencsecsomag használatba legyen véve. Olyan, hogy önszopatás? Áh, ismeretlen fogalom volt számomra! Már csak abból indultam ki, hogy pár évig gyepáltam egy Simsont, aminek olyan színe volt mikor megvettem, mintha teleszarta volna zöldre egy madárraj. És még sorolhatnám az esztétikai gondokat, de az ment minden körülmény között. Hát, kár volt gondolnom, hogy másodjára is belenyúlok a szerencsebödönbe. Nem, mellé nyúltam, nagyjából oda, ahol tűz, meg tüskék, meg janicsárok, meg minden jóságok vannak.

Mire végre meglett a jogsim, és nagy lendülettel belevágtam, hogy na, végre, csapjunk a lovak közé, akkor jött az első kellemetlenség. 100-110-es tempónál megszorult a dugattyú, és igazi szerencseszám volt az utam, hiszen akkor mentem vele közúton harmadjára. Egy olyan nebulónak, mint nekem, mondanom sem kell, kurva szar élmény volt, bár a kedvemet nem vette el. Az már igen, hogy azért az elintézte a dugattyút, a hengert annyira nem, éppen meglehetett menteni. Ez persze várható volt.

Most jött az a szakasz, hogy baszki, de jó, van egy motorom! Ja, nincs, szerelő bütyköli. Ki is esett nagyjából egy hónap.

Mikor megkaptam, jobban vigyáztam rá, mint általános suliban egy összezörrenésnél a húsvéti tojásokra, hiszen a szűz hengerbe nem érdemes beledurrantani az áldást.

Minden jó volt, EGY darabig, amíg munka miatt egy oda-vissza 40 km-es útra kellett menni (nehogy azt gondold, hogy nem volt hosszú, az volt!), és ráadásul egy céghez mentünk látogatóba, szóval még nem is csak kirándulgattunk. A második pofon itt ért, mert a frissen megjavított motor egyszer csak fogta magát és erőtlenül leállt alattam. Az agyvizem pedig nem amiatt forrott fel, mert kurva meleg volt.

A céghez bár kijutottunk, de a lezárt motorhoz visszatértünk és megpróbáltunk valami élet-félét lehelni belé, de mint halottnak a csók, annyit ért. Piszok nagy szerencsém volt, hogy egy motoros kolléga, aki arra bicajozott, a nap szuperhősévé vált, mert elvihettük hozzá a lerobbant csotrogányt. Pár napot ott is volt, amíg nem mentünk érte futóval.

Nyilván utunk ezt követően egyenesen a szerelőhöz vezetett, akinél ott is volt egy jó darabig a jószág, s az igazi boldogság akkor öntött el, amikor végre újból átvettem és mehettem vele!

Meddig is…? Hát, nem sokáig, mert bár új generátor állórész került bele, a gyújtás patikán lett beállítva, a gyűrű újból megszorult, annyi különbséggel, hogy valami csoda menet közben nem történt semmi, nem tört el, egyszerűen elhagyta az erő és kész. Baszhattam, az újbóli gyűrűgond volt az utolsó utáni dolog, amire gondoltunk. De kiderült, hogy a legfelső kis gyűrűcske cseszett mozogni, és kurva nagy mázlim volt, hogy nem tört el… Mindez 2000 km után, hogy fel lett fúrva… Ja igen, és a gyújtás megint elmászott.

Most, hogy megvan a problematika(na és ki is van javítva), már csak össze kellene rakni, s alig várom, hogy megváljak tőle! Mert érzem, hogy egy ilyen idős gép bütykölésének se eleje, se vége, olyan ez, mint egy birtok: mindig van mit rajta csinálni.

Pedig azt kell, hogy mondjam, a motor nagyon egyben van, és mondhatni, korához képest még nem is lenne vele komoly gond, más ismerősöm régi paripái több, és szarabb gondokkal küszködnek. Ez engem nem vigasztal viszont, és a szezon az öreg vas miatt negatív hangulatúra sikeredett. Nem volt meg a biztonságérzet, motorozásnál pedig ez nem mintha egy elhanyagolható apróság lenne. Illetve, mint társ tekintettem a vénasszonyra, s amikor a motor tropára ment, ott általában volt valami gebasz, mármint nálam, és mikor a legnagyobb örömforrás, a mentsvár mutat egy jókora középsőujjat…

…. Hát akkor elmehet a picsába!

Jó, ne legyek pöcs, kettőn állt a vásár, mint ahogyan a kapcsolatokban lenni szokás, én sem mindig voltam megfelelő partnere a motornak, úgy érzem. Egy ilyen veterán motor nem egy olyan fiatal számára való, akinek még az az öröm, hogy rángatja a gázt, mint a… Mindegy, értitek. Ez a vén jószág egy higgadt, a régi kor szellemét újból átélni kívánó (vagy németben eladni akaró) egyénnél lesz a legjobb helyen. Mindkettőnk érdekében jobb lesz, ha tovább adom valaki olyannak, aki egyrészt ért hozzá, van türelme ahhoz, hogy szocimotorként bármikor is beszarhat rajta, benne valami. Nekem pedig ennyi nyűg nem kell. Nem illünk egymáshoz, félre nyúltam, be is szoptam vele. Az elérhető alkatrészek nagyrésze utángyártott vacak, a normális meg bitang drága. És bennem, a fiatal srácban, akinek a motorozás szeretete nem azt jelenti, hogy egy régi kétkerekűt foltozgat ahelyett, hogy a haverokkal motorozik, ez nem egy hosszútávú utat jelent. Az idősebb korosztály, akik ezeken nőttek fel, még megtalálják benne a szépséget, de nekem a nagyjából 4 évig tartó veteránmotoros korszagom kurva savanyú szájjal ér véget.

Illetve még annyit hozzátennék, hogy tisztában vagyok a használt motor vásárlás kockázatával, jövőre ha új gépet veszek (valószínűleg egy Suzuki GS500E-t, vagy F-et), ugyanúgy megvan az esély arra, hogy megszívom. Viszont egy fiatalabb gépet nem kell annyira óvni, az alkatrészek is minőségibbek, tartósabbak. Ráadásul a modell, amivel szemezgetek, rossz szót még nem kapott azoktól, akik beszéltek róla. Ez a szezon így sikerült, a következőben bepótolok mindent.

5 hozzászólás

  1. Sajnálhatnálak, de nem teszem egy fél életet MZ-tem,(ES 1962, TS 250, ETZ 250, ETS 250, Trophy 250).Soha nem volt új motorom,nagy kirándulásokon hurcoltak( Transzfogaras sokszor nagy csomag két személy) mindig elemeire bontottam, es onnan raktam ossze. A legjobbak a szoci táborból. Volt, van japán motorom amire ritkábban költesz, akkor pedig néhány Mz árát. Jah és bocsi, khm..35 éve hogy motort szerelek.

    Kedvelés

  2. Szia – sziasztok!
    Először is: ne általánosíts, az MZ tényleg a legjobb szoci motor, mindjárt leírom, hogy szerintem hol ment el a dolog – persze egyáltalán nem biztos, hogy így is van.
    Másrészt: ha simán feladod, és nem nézel utána, mi volt a gond az öregasszonnyal, legközelebb is belefuthatsz hasonló hibába. Persze hozzá nem értőként sokkal nehezebb.
    Én mindkét oldalt megjártam: egy végletekig megbízható elektronikus gyújtású, gyári állapotú Simson Enduroval kezdtem motorozni. Legtöbbször az első fékbowdent és párszor a lábtartót kellett cserélni (erős fékezéskor elszakadt, illetve kanyarban túl hamar leért, elakadt). Egyszer sem ment tönkre rajta semmi, csak ha elrontottam. Párezer kilométerrel került hozzám, 22000 volt benne, amikor eladtam. A következő gazdája szedte szét először a motorját. Ezután egy előző tulaj által felújított motorú ETZ 150 jött, nagyon jó erő volt benne, de rendszeresen megszorult a motorja addig, ameddig egy gyári dugattyút nem kapott. Ezután semmi gondom nem volt, akkor és oda indultam, ahová épp kedvem volt, minden para nélkül, bármekkora gázzal 🙂 . Addig, amíg el nem cseréltem egy tüzes, olasz, vízhűtéses kétütemű 125-ös enduróra, amin egy 30 köbcentivel nagyobb, de rá való tuning henger volt, hozzá hangolt karbival. Na, nekem ez lett a “szopó rollerem”: tizenkétezer kilométer alatt megevett négy gyári minőségű dugattyút, egy főtengelyt, egy hengert, két fesszabályzót , egy állórészt (bontott került mindig bele), egy nagy kosár izzót, és egy-két lámpát meg műanyagot, ami letört róla. Az utolsó kör az volt, amikor főtengelyes lett -pár héttel azután, hogy eladtam. Természetesen felújítottuk a vevőnek apámmal.
    Aztán láttam a motoros magazinban egy használt tesztet róla, és egy motorkiállításon beszélgettem egy ilyennel versenyző emberrel – a főtengely szimmeringet a főtengely cseréig egyszer sem cseréltük, így túl sok levegőt kapott a motor, valószínűleg ez volt a veszte. Egészen addig a tuning henger számlájára írtuk a dolgot. Apró dolog, apró pénz lett volna…
    Végülis – miután egy barátom GPZ-jén is azt láttam, hogy (előző tulajok által sokat szerelt) léghűtésesként azzal is van szívás, megfogadtam, hogy ilyen olasz márkájú motorom nem lesz, sőt, leginkább csak 4 hengeres 16 szelepes, vizes japán.
    Értem, hogy tele lett a bugyrod, de nem normális, hogy többször megáll egy ilyen motor motorhibával, ha jó minőségű cuccokkal jól van felújítva. Egy- két más hiba – mint pl a töltés hiány – pedig belefér bármilyen 30+-os motornál.
    Leginkább olyan motort vegyél, amit keveset szereltek, és a saját határainak megfelelően használd.

    Kedvelés

    • Szia Zoli!
      Először is köszönöm hosszú írásod!
      Másodszor, én magam is beismertem, hogy belenyúltam, és nem úgy, hogy rosszat vettem, sokkal inkább úgy, hogy nem a nekem valót.
      És elnézést, nem mindegyik régi vasra értem, amit mondok, csak ez az elvette az összestől a kedvemet. De csak ezzel az egyel van bajom!

      Kedvelés

  3. Az előttem szólóval értek egyet. Az MZ ETZ 250 gondos kezekben kimegy a világból. 20 éve van meg az enyém, még soha nem hagyott az út szélén. Szépen muzsikál, jól megy. És tényleg olcsó. Nemcsak kezdőnek, de túrázgatni is jó. Nekem is több motom is van. Szeretett Hondámra kb. 2 évente ráköltöm az ETZ árát, csak az általános karbantartás: lánc, lánckerék, olaj, gumicsere, fékbetétek kerülnek kb. annyiba.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s