Szétizmozott kétüteműek – Motorokról Röviden 6. rész

Érdekes világot képviselnek a kétüteműek. A listán szereplő legtöbb gép még a múlt század harcosa. Akad pár újabb kihívó, egy valamit azonban egyiktől sem lehet elvitatni: az erőt.

Suzuki RG 500 Gamma

Suzuki RG 500 Gamma (1986) - MotorcycleSpecifications.com

A Suzuki éveken keresztül fejlesztette és finomította a négyhengeres, kétütemű motorjait. Egészen 1976-ig minden évben volt legalább egy új modelljük, viszont ezek közül gyakorlatilag egyik sem került forgalomba. Minden erejüket abba fektették, hogy igazán izmos versenygépeket gyártsanak. Az egyik ilyen versenygépük az RG 500 volt, mellyel Barry Sheene Világbajnokságot nyert 1976-ban és 1977-ben az 500 köbcentis kategóriában. Történelmet magunk mögött hagyva nézzük is meg, miért volt olyan igazi kidobó ember stílusú az RG 500.

Bár 6000-ig nem volt olyan vad, ez rögtön megváltozott, amikor ettől a fordulattól egészen 9000-ig pörgött, ahol újból zuhanni kezdet, de 9500-tól megint jött a löket, akár lehetne úgy is fogalmazni, megvolt a big bang. Mintha csak egy igencsak meredek hullámvasútra ülne az ember, nem igaz? A rendelkezésre álló összes lóerőt 9000-nél adta le. 95 paci pedig már akkor is egy szép szám volt. Maximális forgatónyomatéka 72 Nm volt, ezt úgyszintén 9000-nél hozta ki magából. Pille, 175 kg-os tömegével 217 km/órás végsebességig volt képes elmenni.  

Kawasaki KR500

Kawasaki KR500 - Wikipedia

Újabb versenymotor a listában. A zöldek gépe 1980 és 1982 között volt gyártásban és a Grand Prix versenyeken vettek részt vele. Váza nagyon hasonlított az 1979-es Honda NR500-hoz.Ha az RG 500 egy kidobó ember, akkor a KR500 az a tag, aki nekimegy és a sz@rt is kiveri belőle.

Ugyanis a zöldek vaddisznója 120 lóval hajtott gépezet, végsebessége magáért beszél, ami 290 km/óra volt, és bár ezek mind iszonyat durva tulajdonságai a KR-nek, a zöldebb japánok mindezt tetőzték egy 150 kg-os tömeggel úgy, hogy ez már a teli tank. Ha üres a kanna, akkor 133 kg, de ez az információ csak akkor releváns a számunkra, ha arra kényszerülünk, hogy haza kell tolnunk a gépet. A tank egyébként igen kövérkésre sikeredett, 32 liter benzin befogadására volt képes. Na igen, ha a KR500 ember lenne, akkor örülnék neki, ha egy kocsmai bunyóban az én oldalamon pofozkodna.

 Yamaha TZ750

Yamaha TZ750 Review

A Yamaha TZ750 egy sorozatgyártásban készült kétütemű versenymotor volt, amit Yamaháék kifejezetten a Formula 750 osztályába szántak, a ’70-es évek idején. A Motorcyclist „az 1970-es évek legnagyobb hírnévnek örvendő és legsikeresebb utcai versenymotorja” néven illette. Egy másik újság pedig úgy nyilatkozott róla, mint a kor domináns motorja, említést téve a kilencszeres Daytona 200 győzelemről, amely 1974-ben kezdődött. 

A TZ750 sorozatból készült többfajta kivitel is, és az első darabok, a névvel ellentétben, inkább 700, mintsem 750 köbcentisek voltak (az 1974-es modell pontosan 694 köbcenti volt), most a legutolsó modellről, a TZ750 F-ről beszélünk, amit 1979-ben gyártottak és 747 köbcentit birtokolt. 120 lóerős gépezet volt, amit 11.000-es fordulatnál hozott ki magából. Nem is volt egy hízott disznó, száraztömege 152 kg volt, de teli tankkal sem lehetett egy megtermett jószágnak mondani. Végsebességére ennek sem lehetett panasz, 290 km/órával lehetett száguldani ezzel a már veterán géppel.

Honda NS500

Honda NS500 - Wikipedia

Újabb Grand Prix versenyzővel ismerkedhetünk meg az NS500 személyében, most viszont a ’80-as évekből. A kétütemű V3-as vasat azért gyártották le, hogy helyettesítse a bár innovatív, viszont nem kifejezetten nagy sikernek örvendő négyütemű NR 500-at. Az eredmény nem maradt el, a kategóriájában, Freddie Spencerrel a nyergében Világbajnokságot is nyert. A pilóta kitudta használni az alacsonyabb alkatban rejlő potenciált és a magasztosabb kezelhetőséget, így az NS500-al jobban tudta bevenni a kanyarokat, magasabb kanyarbemeneti sebességgel, és természetesen a gázadás is hamarabb történt meg kanyarkimenetnél.

Ahogyan vesszük egyik motort a másik után, úgy kezd egyfajta alvilági fenegyerek banda kirajzolódni a fejembe. És a specifikációk alapján az NS500 lehetne az egyik kokszos köcsög gyerek. A 499 köbcentis erőforrás maximális lóereje, amely 11.000-es fordulatnál jelentkezik, 123-at rúgja, ami igencsak egy böszme nagy szám volt akkor, maximális forgatónyomatéka 80 Nm, ez 10.500-nál jön elő. Ezek az adatok már önmagában is bámulatosak, azonban ehhez hozzájön, hogy a motor mindössze 108 kg-os tömeget nyom. Fürge egy kölyök lenne ez emberként. És gyors, a mutató 281 km/óráig megy el.

Bimota V Due

Bimota 500 V Due Evoluzione

Olasz motor a listán! Ki gondolta volna, hogy kimaradnának a jóból? A Bimota név már sokak számára ismerős lehet és az olasz cég visszatér egy vassal, mondhatni, hála a Kawasaki közbenjárásának. A tavalyi év folyamán bejelentették a mocit, amit a 2020-as év legkülönlegesebb motorjának neveztek: Bimota Tesi H2. Na, de rátérve a V Due-ra: Jó nagyot robbant, mikor feltűnt 1997-ben. Az úttörő olasz vállalat egy közvetlen befecskendezéssel látta el ezt a kétüteműt, hála a tervezőknek. Miért is? Mert a normál karburátoros rendszernél a közvetlen befecskendezés több okból is egy előnyösebb módszer.

Érdekesség a motorral kapcsolatban, hogy a V Due az egyetlen olyan Bimota, amit valójában Bimota blokkal szereltek fel. És mit is tudott pontosan ez a blokk? A V-s gépezet 110 lóerő leadására volt képes, amelyet a pilóta 9000-nél tapasztalhatott meg, illetve 90 Nm forgatónyomatékkal lehetett gazdálkodni egészen 8000-től. Nem volt annyira karcsú, legalábbis a listán előtte szereplő vasakhoz képest, de ekkora erőre egy 176 kg-os száraztömeg még mindig egy nagyon jó arány. Pláne, hogy végsebességben sem volt éppen egy tökölős jószág, egészen 265 km/óráig lehetett húzni a fülét. 

Honda NSR500V

File:Honda NSR500V in the Honda Collection Hall.JPG - Wikimedia ...

Igen, tudom, nemrég hagytuk el a japánok gépjeit, de úgy tűnik, csak vissza-visszatérünk mi még ebben a listában egy párszor. A Honda NSR500B egy versenymotor a Honda NSR szériáján belül. A HRC (Honda Racing Corporation) felelt a dizájnért és gyártotta le, s így debütált 1996-ban a Grand Prix 500-as kategóriájában. Az elgondolás, miszerint egy életképes motor szükségeltetik a privát csapatoknak a kategóriába történő belépéshez, a Honda ötlete volt, így már meg is van, kik használták az NSR500V-t.

A V2-es elrendezésű, vízhűtéses gép szintén a pillekönnyű gépek táborát erősíti, hiszen mindössze 103 kg-os tömeget nyomott. Természetesen ahogyan fukarkodtak a kilók ráadásával, úgy ez nem mondható el a lóerőről, ugyanis 135 pacival lehetett fémvázas gepárd módjára hasítani a versenypályákon. Ámbár, a nagytesónál, ami V4-es moci volt, 40-50 lóerővel kevesebb erő volt benne, azonban ezért borzasztó jól kárpótolt az a rettentő kicsi tömege, és a könnyedebb kezelhetősége. A motor 1996-tól egészen 2001-ig volt gyártásban. 

Ronax 500

Totalbike - Hírek - Mert a kétütem jó, ugye?

Igen, a lista nem csak a régi korok gépjeit sorakoztatja csatasorba, hanem van friss hús is a láthatáron. A helyszín most Németország, legalábbis abból a szempontból, hogy a Ronax cégnek itt van a székhelye. A Ronax 500 egy 2014-es megjelenésű kétütemű, amely, legalábbis egyesek szerint, egy igazi kihívás az ambiciózus versenyzők számára. Itt azért már látszik, hogy viszonylag új gépről van szó, van külön mód a sportos vezetésre, és külön mód arra, ha mondjuk mi esőben kívánunk versenyezni egyet. Már elektronikus a gyújtása, és igazi GP motordizájnt kapott.

Emellett egy borzasztóan ritka motorról beszélhetünk a személyében, ugyanis ebből a V4-es gépből mindössze 46 darabot gyártottak le. És mit lehet belőle kihozni? Kérem szépen, 160 lóerőt. A súlyára ennek sem panaszkodhatunk, 145 kg a moci.

Yamaha YZR 500

Yamaha YZR 500

A Yamahának ez a modellje szép kort megélt a versenyzés terén, mivel 1973-tól kezdve egészen 2002-ig futott a YZR 500-as széria különböző modellje a versenyek folyamán. 30 év, 28 generáció. Gyönyörűen hosszú időszak. Ebben a 30 évben pedig 20 különböző versenyző, összesen 115 versenyt nyert meg a Yamahának, és mindemellett 11 világbajnokságot és 9 géptervező versenyt. Jelen esetben az 1990-es modellről beszélünk. Ez a modell fordított telókkal érkezett, a gép pedig 155 lóerős volt. Az eredmény nem maradt el, Wayne Rainey pilótával a nyergében 7 versenyt is megnyert.

1991-ben a következő modellfrissítésre változtatásokon kellett átesnie a YZR-nek, ugyanis az 500 köbcentis kategóriában a minimális tömege a GP versenyzők motorjainak 130 kg lett, szóval az ekkor kiadott modellben már egy új felfüggesztési rendszer volt beépítve. A lóerő ugyanannyi maradt, mint az előző modell esetében, azonban 1992-re 160, míg 1993-ra 165 lóra hízott.

Suter MMX 500

Suter MMX500

A svájci motorkerékpárról nemrégiben, 2018-ban, hallhattunk már, miszerint visszatér a Man TT-re. És talán nem is véletlen. Gyakorlatilag a legkomolyabb versenygépet tisztelhetjük meg a listán ebben a gépben. De pontosabban micsoda is ez a motor? Egy GP500 replika, egy kétütemű, ami piacon is elérhető, ahogyan Eskil Suter mondta. De, persze, igencsak limitált számban jelen lévő mociról van szó.

Csakhogy újból emberi személyiségekkel ruházzak fel egy gépet, az MMX 500 lenne a legfürgébb fazon a bűnbandában, aki rendesen beállva a kokótól olyan fürgén kezd el bánni a késsel, mint amilyen fürgén bánt John Wick azzal a bizonyos ceruzával. A motor egy szörnyezet – nem mintha a többiek nem volnának azok –, V4, 127 kg és 195 lóerő, amit 13000-nél úgy lead, hogy az embernek akkorát koppan az álla a tankon a meglepetéstől, hogy Eskil Sutter is meghallja.  Végsebessége pedig 310 km/óra. Ez a motor egy vad szilaj, egy tomboló csődör, amit aki képes megszelídíteni, az biztos, hogy a Motoros Mennyországba jut.

Honda NSR500

Honda NSR500 - Wikipedia

Japánnal kezdtünk, japánnal zárunk. Az 1984-ben debütált gép a Grand Prix versenymotorjainak sorát gazdagította az 500-as kategóriában. A Honda tíz Világbajnokságot nyert 1984 és 2002 között. Ebben az időszakban számtalan modell elkészült a motorból, évről évre fejlesztéseken esett át, így a 2001-ben megjelent, utolsó modell specifikációit ismertetem.

Az utolsó modell már 185 lóerős volt, amelyet 12500-nál adott le. Az ember talán azt hinné – legalábbis én valamiért így gondoltam –, hogy évről évre egyre nő az erő benne, határ pedig a csillagos év, pedig nem. Az 1997-ben megjelent modellhez képest az erő terén visszalépés volt, az ugyanis 200 lóerőt adott le. 2002 volt az NSR500 utolsó éve a versenypályán, s szépen zárt. Az említett 10 Világbajnokság megnyerése mellett még 130 versenyen vitte el a győztesi címet, majd pedig az RC211V átvette a helyét.

Források:
https://www.motorcyclespecs.co.za/model/suzu/suzuki_rg500.htm
https://en.wikipedia.org/wiki/Yamaha_TZ750
http://www.trademotorcycles.com.au/yamaha-tz750-review/
https://en.wikipedia.org/wiki/Kawasaki_KR500
https://en.wikipedia.org/wiki/Honda_NS500
https://en.wikipedia.org/wiki/Honda_NSR500
https://www.motorcyclespecs.co.za/model/Racers/Suter_MMX500.html
https://www.motorcyclespecs.co.za/model/Racers/yamaha_yzr_500%2002.htm
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Honda_NSR500V_in_the_Honda_Collection_Hall.JPG
https://www.motorcyclespecs.co.za/model/bimota/bimota_500%20v%20due%20evoluzione.htm

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s