Első saját gép – Simson S50B

2017 Májusában került hozzám osztálytársamtól ez, az akkor még inkább világoszöld Simson. Nagyon jó áron jutottam hozzá, bár hozzá kell tenni, két éve igencsak más árban voltak ezek a veterán kisgépek, mint napjainkban.

Bolondnak tartottak, mert megvettem, ugyanis az osztálytársam, hát, nem mondhatni, hogy kímélte a németek gyártmányát. Az a motor vele igencsak rossz élményeket átélt, és ez volt a legfőbb mozgatórugója annak, hogy nem tartottak teljesen százasnak. Azonban, és ezt nem tudták sokan, vagy éppen nem akarták figyelembe venni, a motort felújítva kaptam meg, ami meg is látszott rajta, persze motorikusan.

Festése ugyanis olyan volt, mintha ecsettel lett volna lefestve a tank, de a múltév folyamán meglett csinálva a festése, így nyerte el azt a színt, ami a képen is látható. Még a végleges szín sem lett a tökéletes, legnagyobb ellensége neki is a benzin volt. Nekem viszont jobban tetszik a sötét szín.

Nocsak, találtam egy régi képet. Ilyen volt anno.
Szép szín, a tükör szimpatikusabb, mint a gyáriak, az enduro kormány pedig tökéletesen illett neki.

Mit érdemes tudni azonban magáról a motorról? A gyújtása tirisztoros babetta gyújtás volt, aminek az eredménye egy pörgősebb fordulatot igénylő, magasabb alapjáratot kedvelő kis masina. Igényelte a magas fordulatszám tartományban történő felváltásokat, melyek után, Simsonhoz mérten azért derekasan megindult, tudta, mit kell tennie. Bármilyen körülmények között helytállt a forgalomban, nem kellett szívnom a fogamat azon, hogy nem akar menni, mikor felváltok, nem volt nagytatás. Dinamikus volt. Lehet, kedves olvasó, most mosolyogsz rajta, és meg is értem, hiszen Simsonnál hol van dinamika? Hol van lendület? Hiszen csak egy kismotorról van szó. Ámbár, a maga korához, és teljesítményéhez képest valóban volt benne lendület, városban, pontosabban Kecskeméten, péntek délután négykor derekasan helytállt bármikor. Aki pedig tudja, milyen a város ebben az időszakban, annak mindent elmondtam. Könnyű szerrel tartotta az autók tempóját, és a gyorsulása teljesen elfogadható volt ahhoz a forgalomhoz, ami érinti Kecskemétet ilyenkor. Ez pedig nagy részben a gyújtásnak hála. Míg apám Simsonja öregurasan megy, és nem kívánja a pörgést, az enyém inkább preferálta, ha húztam neki a gázt. Viszont, míg apámé jobban szereti a külterületeket, addig az enyém városi környezetre volt ildomosabb. Harmadikban nem ment már úgy, jobban megzavarta a szél, és bármi más, ami apáét nem.

A váltója kemény volt, közel sem mondhattam habkönnyűnek, finomnak. Nem volt zavaróan kemény, de azért érezhető volt, hogy rendesebben oda kell rakni a váltásnál. Ennek ellenére viszont pontos volt, egyáltalán nem működött rosszul, és, szerencsére, a váltójával sosem volt problémám.

Ami, mondhatni, betudható annak, hogy a motorral az előző tulaj, volt akármilyen vadállat vele, azért a végére, mire elakarta adni, azért szánt rá egy kis pénzt, és azt a lóvét nekem takarította meg. Hiszen gyakorlatilag csak tankolnom kellett. Volt egy szimering csere, mert a váltó oldalából, a tengelynél folyt ki az olaj, illetve ki kellett cserélni még a kuplunglamellát is, mert csúszott. Általában hármasban volt a leggyakoribb a csúszás, mikor sokáig mentem egy adott tempóval. Mikor azonban megtörtént a csere, tényleg nem kellett rá nagyon költeni, legfeljebb filléres dolgokra, amikre már nem is igen emlékszek. Ja, meg volt egy defektem, de kérem… Szalonból kihozott motor is kaphat első útján defektet.

Egy motortulajdonosnak kellemetlen, és rossz érzés lehet, mikor a saját motorjának negatívumaival ismertet másokkal. Ennek a motornak is megvoltak a hibái, és még ha nem is sok, azért ezek nevezhetők súlyosnak.

Az első, ami a kevésbé vészes, a lámpák állapota. Hát, ezek nem voltak reflektorok, éjszaka az autósoknak olyan voltam, mintha nem is világítanék, így ezzel a motorral nem lehetett éjszakai motorozásra menni, mert valóban életveszélyes volt. Nappalra megtette, de olyan gyenge volt valamiért a világítás, hogy országútin jártam vele mindig, hogy tuti jó legyen. Alapjáraton nem volt zavaró, kivéve éjszaka, akkor viszont baromi veszélyes volt ezzel bármekkora távot is megtenni.

Most itt nem világít, de higgyétek el, alig volt jobb országútin.

A másik, ami inkább komfortérzetet rontott, de azt nagyon képes volt, a teleszkóp. Olyan átkozott kemények voltak, hogyha ültem egy órát rajta, már mindenem fájt alul, arról meg ne is beszéljünk, mi volt akkor, amikor egy rázósabb út következett. Ha lett volna vesekövem, utána már nem lett volna!

Ez még jó is lehetett volna, orvosi célokra…

A harmadik, ami már nappal is komoly gondot okozhatott volna, azok a fékek voltak. Az első fék még rendben volt, mondhatni, az elég jól fogott, de a hátsó… Hát, nem mondom, hogy nem ért semmit, túloznék, és hazudnék, de baromi keveset fogott még akkor is, ha tövig betapostam. Az elsőt is igencsak igénybe kellett venni, ha rövidebb távon akartam megállni, és nem vészfékről volt szó. Még jó, hogy az első féknek viszonylag erős fogása volt. A fékpedálhoz köthető a másik gond is, ugyanis ha jobban odaléptem, akkor leragadt, és lábbal kellett alapállásba rakni, ami kezdetben azért tudott kellemetlenséggel szolgálni, hiszen nem tudtam, mi a fenéért nem akar menni a motor, miért fullad le. Ennél a motornál a fékkel együtt éltem, mint apa motorjánál a rosszalkodó váltóval, mindig időben megálltam, sosem volt vészhelyzet a fékek miatt, de hozzá kell tenni, lehetett volna.

Nem kellemes negatív befejezést adni egy kritikának, főleg nem olyan motorról, amit szerettem, de le kell szögeznem, hogy elvitt bárhova, ahova akartam, ezzel rendszeresen mentem, s nem kellett azon aggódnom, vajon kibírja-e hazáig… Kivéve mikor a hülye gyerek túlbecsüli a benzint, amije maradt, aztán csodálkozik, hogy nem akar menni a kismoci… 🙂 2017 Májusában került hozzám és 2019 Szeptemberében váltam meg tőle, leszolgálta, amit nálam le kellett szolgálnia, sok örömet okozott, nem kifejezetten nagy bosszankodásokat, amik akkor éppen óriásinak tűntek, de valójában semmiségek voltak. Nagyon sajnáltam, amikor eladtam, mert nagyon a szívemhez nőtt. Pedig igazából ezzel lezárult egy korszak. És megnyílt egy másik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s