Ami kezdetben tanított – Simson S51N

2016 nyara volt. Apa hazahozott egy Simsont, mivel úgy vélte, tökéletes kezdő motor, meg hát volt neki is, tehát tudjuk itthon javítani, nem kell majd a szerelőhöz vinni, hogy javítsa meg, mert már megint elromlott valami.

Annak ellenére, hogy én egy ideig kifejezetten elleneztem a veterán motort, éppen azért, mert veterán, megörültem, mint majom a tökinek, mikor megláttam az ugyan kopottas, de akkor még gyári kék kismotort, ahogyan apa begurult vele az udvarba. Egyből rávetettem magamat, a ház körül tanultam motorozni, váltani, megállni. Nehezen ment először az elindulás, de szépen, fokozatosan tanultam, és aztán kimentünk közútra, mentem vele pár kilométert, majd vissza, és annyira élveztem, húzni neki. Pedig csak kettesben volt a szerencsétlen, és negyvennel mentem. Biztos hálás volt. 🙂

Miután pedig meglett az AM kategóriás jogosítványom, elkísért majdnem egy évig. Ezt követően saját motorra tettem szert, most viszont úgy gondoltam, írok erről a kis S51N-ről egy cikket, amelyben bemutatom ezt a motort, azt, ami tetszik benne, azt, ami nem, és hogy összességében mi a véleményem erről a kis gépről.

A megjelenés egy motornál huszadrangú tényezőnek kell lennie, sokkal fontosabb az, hogy hogyan megy, de részletesebben itt ismeretem a külsejét. Metálkék színű tankja, deknijei van, a sárvédő fekete, míg a felni fekete ezüst, nagyjából egyenlő, négy részre felosztva. Kettő egyik, kettő a másik színből. A festést apám csinálta, ami, mikor kész lett, igényes munkáról árulkodott, és most is arról árulkodik, azzal az egy szépséghibával, ami nem róható fel neki, hogy a festék, mire rá volt írva, hogy benzinálló, valójában mégsem az. Így a tankon pár helyen látszanak benzinnyomok. Ezen kívül azonban a festése rendben van, nincsen felpattogva, nem repedezett meg, tényleg jó munka lett annak idején végezve a kis jószágon.

A motor megszakítós Simson gyújtással van ellátva, a váltás így alacsony fordulatszámon javasolt, ez a kis masina nem szereti, ha ki van húzatva az adott sebességi fokozatban. Ami az én szememben kissé zavaró tényező, ugyanis az egész tempója a motornak nagytatás. Ráérős a gyorsulása, mely egyes, illetve kettes sebességi fokozatban dinamikusabb, míg hármasban úgy dönt, egyszer majd felkúszik hetvenig, csak meg ne álljon a pilóta valami miatt addig. Gázadásra nem reagál olyan gyorsan, inkább úgy írnám rá, mint amikor megkérsz egy idős urat, hogy fáradjon arrébb, ő pedig szépen, lassan, a maga teljesen rendben lévő tempójában arrébb battyog, noha lehet, te bosszankodsz, hiszen haladnál. Pontosan ezt érzem én ennél a Simsonnál. A motorja nem pörög, így nem indul meg, azonban mikor már kiérsz a városból, és beállsz egy adott sebességre, akkor igazából nem igen van semmi, ami lassítaná. Természetesen még mindig egy Simsonról van szó, és eme kismotor lehetőségeihez képest írom gondolataimat róla. Ezért is tartom szép teljesítménynek egy ilyen idős jószágtól, ilyen paraméterekkel, amikor az én egy mázsás súlyom alatt is”repeszti” a hetvenet. Emiatt pedig szeretem, mert a motor lehetőségeihez képest tud haladni, és a szél sem fogja meg kimondottan. Teljesen jó arra, hogy kiérvén a városból egyszerűen csak motorozz egy jót, és menj, s csak menj, nem is kell foglalkozni a váltással, mert amikor kell… Akkor azért vannak gondok.

Ugyanis felfelé a kettest olykor nem hajlandó venni, van, mikor túlszalad, van mikor beragad az egyes és kettes közti üresbe, vagy a kettes és hármas közti üresbe, olyankor pedig lehet szenvedni vele, és ezt még tetőzi, hogy a váltókar nem is mindig hajlandó reagálni a léptetésre, így okozhat kellemetlenségeket. Ez azonban nem mindig fordul elő, szimplán hajlamos a váltó ilyen hülyeségeket csinálni. Ha pedig vissza kívánok váltani hármasból kettesbe, ott abszolút jó, szerencsére azzal nincsen probléma. Egyedül felfelé adódnak nehézségek. Illetve, mikor egyesből váltok kettesbe, olyankor, hogy ne legyen gond, finomabban kell viselkedni a váltóval, mint mondjuk kettesből hármasra rakás esetén. Rá kell érezni, ami változó sikerrel megy nekem, viszont olyankor teljesen jó. A váltó eme viselkedését okozó hiba nem súlyos, a léptetővilla kopottas, illetve valamilyen szinten hibás a beállítás. Anno egy után gyártott léptetővillát kapott a motor, jelenleg vissza lett rakva a gyári, ami ahhoz képest alig van elkopva, mert kellett a motor, viszont amint cserélve lesz a léptetővilla – most viszont MZA-s gyártmányra – a váltógond megfog szűnni.

A fékek rendben vannak, könnyű velük a megállás, nem ragad be a hátsó fék, és ennél a motornál ennek van nagyobb fogása. Az első fékkar kicsit kemény, ez igaz a kuplungkarra is, ami egyébként teljesen rendben működik.

A világítását kifejezetten szeretem, még ha nem is országúti van felkapcsolva, akkor is bőven eleget mutat az útból, emellett elég szélesen világítja be a látni kívánt területet, országútival pedig egész kellemes reflektora van.

Egy ilyen kis motorral legfeljebb városban lehet kanyarokat vadászni, vagy éppen, ha máshol nem, akkor a körforgalmak ideálisak a döntögetésre. Itt persze vigyázni kell a kavicsokra, nem tanácsos rámenni, könnyen zakó a vége, mindenesetre egy ilyen kis gépet talán itt lehet a leghatásosabban megdönteni. Ezért is szeretem a körforgalmakat. Azonban egy bizonyos dőlésszög esetén a hátsója a kisgépnek szitálni kezd. A guminyomás számlájára nem lehet írni, az rendben van. Több, mint valószínű, hogy a súlyom az oka, így ezt nem is rovom fel a motor hátrányára. Nyilván ezeket a gépeket annak idején a német mérnökök nem az ilyen megtermett emberekre tervezték, mint én vagyok 😀 . A szitálás se zavaró, és igencsak dönteni kell, hogy érezhető legyen.

Motorikusan rendben van a kicsike, nem csörög, nem zörög, szét se akar esni alattam, nagyon jól üzemel. Súbertű zörgése hallható egyedül, miközben megyek. Akárhova el lehet menni ennek a motorikájával, mert haza is fog hozni, és nem kell attól tartanom, hogy tolnom kell, vagy éppen vontatót kell hívnom, mert a Simson úgy döntött, mégsem akar lábon hazamenni. Emellett az utak nagyon kényelmesek vele, ugyanis a megvétele után valamennyivel apa megajándékozta egy Mz teleszkóppal, ami jobban rugózik, mint a Simson teló, így nem érzem a hátsóm minden egyes pontján az összes úthibát, amin áthaladok, hanem kellemesen huppan a motor.

Összességében elmondhatom, hogy egy lusta, de teljes mértékben megbízható motorról van szó, melyen olykor a váltónak a hibája is megjelenik. A váltó olykor felbukkanó hibája a városi ingázást kellemetlenné teheti, de ez nem azt jelenti, hogy alkalmatlan rá, hiszen megfelel erre a célra is, ha ismered a váltót, és tudod, egy ilyen problematika esetén hogyan kell vele váltani. Viszont ha MZA-s léptetővillát kap, onnantól kezdve közlekedést zavaró, akadályozó hibát nem tudok felróni eme kisgép ellen. Túrázásra pedig abszolút megfelel, nem hagy cserben, és még egy ilyen géptől elvárható tempót is hoz, ami megint csak pozitívum.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s